Kszntnk honlapunkon!

A Kérdezd a médiumot menüpont alatt 202, ismeretlen levélíró által feltett kérdésre adott válasz témájából válogathatsz. A Multimédia menüpont alatt hang- és videóanyagokat találsz, melyeken keresztül betekinthetsz munkánkba. Honlapunk a médiumi munka sokféleségérl, a benne megélt állapotokról szól. Youtube-csatornánkon (kiszoltan1) spirituális témákról találsz tanításokat, videóüzeneteket. Facebook-oldalunk: Gondolatok a lélek világából.

Kisn Szab gnes beszl-, r-, lt- s transzmdium

Agnes1964-ben születtem Hatvanban. Az ELTE Tanárképz Karán végeztem magyar-történelem szakon. Nem tartozom azok közé, akiket vonzott az ezotéria vagy a spiritizmus, nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, st igyekeztem távol tartani magam tlük - értelmes ember módjára. Mindazonáltal tudtam, hogy léteznek racionálisan meg nem magyarázható jelenségek, s hogy ezek létezése természetes. Például nagyanyám, aki 84 évesen halt meg, sokszor mesélte, hogy 24 éves korában látta, hogy édesapja ott állt a házuk kapujában, de hiába hívta t, nem válaszolt és nem ment be. Néhány óra múlva hozták róla a hírt, hogy ugyanabban az idpontban, 60 km-rel távolabb meghalt egy balesetben. Nem hiszem, hogy nagyanyám hazudott volna, és életének további 60 éve alatt elmebaj vagy személyiségzavar semmilyen tünete nem jelentkezett nála. Azt azonban, hogy valaki a szellemvilággal szándékosan keressen kapcsolatot, halottakat lásson, beszéljen velük, vagy a "túlvilágot" kutassa puszta kíváncsiságból vagy érdekbl, mindig abnormálisnak és riasztónak találtam. Katolikus vidéken nttem fel. Családom egy része vallásos életet élt, ami a liturgia és az egyház szabályainak ismeretébl állt. Amit én vallottam Istenrl, a világ egészérl, a lélekrl, az eléggé különbözött hagyományos felfogásuktól, így hamar hitetlennek minsültem. Ma sem gondolok mást, mint 5 évesen.

12 éves koromban újságokban kezdtem publikálni, 16 éves koromtól pedig verseket, novellákat írtam, melyek folyamatosan jelentek meg az abban az idben ismert irodalmi folyóiratokban. Több éven át könyvkritikusként dolgoztam, 1990-ben adták ki verseskötetemet, és talán 33 éves koromig úgy gondoltam, irodalmi pályát szánt nekem az élet. Ezért hangjátékokat írtam, a Magyar Rádióban 1990 és 2000 között nyolc hangjátékom készült el, közben néhány drámám folyóiratban volt olvasható. Szabadúszóként újságírásból éltem egészen a bulvársajtó térhódításáig. Akkor befejeztem. 2000 szeptemberében elkezddött médiumi munkám. Akkor abbahagytam az írást.

Nem akartam médium lenni. Soha nem jártam médiumképz tanfolyamra, spiritiszta körökbe, nem olvastam ezoterikus könyveket és újságokat. (Ma sem teszem.) Nem érdekeltek a fejleszt kurzusok, a divatos irányzatok, bár elfogadom, hogy vannak olyan technikák, módszerek, melyek az emberi tudásra alapozva is képesek segítséget nyújtani az embereknek. Ha nem volna közhely, azt állítanám, hogy életem nagy részében csak éltem az életemet, többnyire rosszul. Ennek eredményeképpen 1997 tavaszán megbetegedtem, pszichiátriai intézménybe kerültem, ahol öt hónapot töltöttem el. Utána még két évig jártam pszichoterápiás kezelésre, analízisbe. Akkor még nem tudtam, hogy ez a két év is része volt szellemi felkészítésemnek (mint a zsoltárok és a Biblia emberi irányítás nélküli megértése, a láthatatlan tanítók általai tanulás). A megszerzett tapasztalatokat összevetettem az akkor már megismert szellemi analitikával (ahogy én neveztem el), hogy a saját utamat választva valóban eljussak önmagam megismerésére, és fel merjem adni, amit addigi életem során megszereztem. Önkényesen abbahagytam a terápiás kezelést (amit nem tanácsolok senkinek!), és egy éven keresztül már kizárólag a Névtelen Szellem könyveibl megismert "terápiás" módszert használtam, s csodálkoztam annak biztonságosságán és hatékonyságán. A Névtelen Szellem könyveit úgy ismertem meg, hogy 1997 szén egy régebbi ismeretség után hét év elteltével találkoztam Kis Zoltánnal, mostani férjemmel, aki akkoriban kezdett el foglalkozni az "ezoterikus vallásfilozófiával" és magával a spiritizmussal. Bár nem gyzött meg semmirl, elkezdtem olvasni a Névtelen Szellem könyveit, s meglepdve tapasztaltam, hogy ezeknek a könyveknek a tartalmát én ismerem, st, ismertem már gyermekkoromban is, mikor még nem is tudtam olvasni. (Természetesen ilyen könyvek nálunk nem voltak otthon.) Ez az utolsó év volt médiumi felkészítésem talán legnehezebb szakasza. Egészen biztos vagyok abban, hogy azért éltem túl, mert nem én akartam, s mert kizárólag a szellemvilág vezette képzésemet, s nem "hozzáért emberek", akiknek eszközévé válhattam volna. Azóta értem, hogy Isten = szeretet, és nem akarat. Az utolsó egy évben kíváncsiságból (vagy ggbl) megpróbálkoztam a szellemi írással. Csúfos kudarc, szellemi zaklatás, halálközeli élmény, leromlott pszichés állapot volt a következménye, de addigra már szellemi segítim felkészítettek arra, miként tudok kikerülni az ilyen helyzetekbl pár nap leforgása alatt. Ez bizonyosság volt arra, hogy a kapott tudás mködik. Aztán fordulat következett be.

2000 szeptemberében a sebészetre kerültem. Addigra valószínleg már készen álltam a munkára. A halál biztos tudatával vártam a mtétre. Még Zoli is nevetett rajtam, hiszen nem életveszélyes beavatkozásról volt szó, én azonban biztos voltam benne, hogy meghalok. Végigjártam azokat a lelki állapotokat, amelyen a halálra készül lélek átmegy, noha nem kaptam tudatmódosító hatású gyógyszereket, megjelentek és világossá váltak elttem azok az események, melyek egész addigi életemben történtek. Ébren voltam. Átmentem a bnbánat és megbocsátás fázisain, azt hiszem viszonylag könnyen, mert akkor már éreztem egy "ers sávot", amely jelen volt. Nem testben haltam meg. Elvált az a lélek, aki addig voltam, bár tudom, hogy ez furcsán hangzik. Erre mondják, ha nem velem történik meg, én sem hiszem el. (Ez nem azonos a halálközeli élménnyel.) Amikor fölébredtem, különösnek találtam ezt a világot. Kellett hozzá pár nap, amíg megszoktam például, hogy távolság van a tárgyak között, azt éreztem, minden új és szokatlan körülöttem, lehet, hogy ilyen a születés. Egyszerre voltam más és ugyanaz addigi önmagamhoz képest. Én, aki legszívesebben a tapasztalatokra hagyatkozom, annyit tudtam érzékelni, hogy megváltoztak a szokásaim és bizonyos tulajdonságaim, átalakult az életvitelem, a korábban fontos dolgok nem érdekeltek már, viszont egyes képességek és tanult dolgok eltntek, míg mások megjelentek helyettük. Például kiderült, van ritmusérzékem és gömbérzékem, amivel nem rendelkeztem, viszont a nyelvhelyességi szabályok betartása, a helyes igeragozás még sokáig gondot okozott, pedig erre soha nem volt nálam példa. Már a kórházban elkezdtem médiumként írni, persze elször csak szavakat. Ez egyáltalán nem úgy mködött, mint gondoltam. Nem a kezet mozgatja a szellem, hanem a tudatot, vagyis úgy közöl információt, s az írás másodlagos, csupán rögzítés a mozdulat által. Amikor hazatértem a kórházból már tudtam, hogy "beszélni is fogok", de az ilyesmi nem megy egykönnyen, hiszen meg kell tanulnod, hogy ne te beszélj. Az én els próbálkozásaim éjszaka történtek. Többször fölébredtem és éreztem, hogy jelen van valaki és "keres valakit", egy olyan lelket, aki számára fontos. Néhány éjszaka után már tisztában voltam vele, hogy a jelentkez egy régi énképem, aki Zoliban az valamikori ismersét látta viszont, ezért megbeszéltük Zolival, hogy ébren marad, ez azonban nem nagyon ment neki. Így telt el pár éjszaka, míg végül egyik éjjel felébredtem és azt tapasztaltam, hogy nem tudom megmozdítani a testem. Zoli horkolt. Akkor hallottam, hogy elhangzik a következ mondat a saját számból: "Félix, Félix, tudom, hogy itt vagy." Félix azonban aludt, s mivel én transzban voltam, nem tudtam fölébreszteni. Ez az eset megtanított bennünket arra, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan, hogy ne "szenteskedjünk", s ne gondoljuk azt, bármit is hozzá tudunk tenni, vagy el tudunk venni abból, ami történik.

Ezután már napi rendszerességgel "beszéltem". Mivel egyikünknek sem volt fogalma arról, hogyan mködik egy médium, s egyáltalán hogyan lesz valakibl (aki addig többé-kevésbé normális ember volt) médium, nem nagyon tudtunk a dologért tenni semmit, igaz ellene se. (Én életemben csak egyszer láttam médiumot és nagyon féltem, amikor elmentem megnézni.) Hogy transzban vagyok, az abból derült ki a számunkra, hogy a mtét után egy héttel már egy furcsa oldalfekvs pózban közvetítettem, amibe ül helyzetbl nagyon lassan oldalirányba eldltem. Akinek volt valaha hasi mtétje az tudja, hogy a mtétet követen az ilyen mozdulatok fájdalommal járnak, a felkelés és lefekvés nagy kínlódás eredménye, és csak bizonyos begyakorolt technikával csökkenthet a kellemetlenség, ha az ember közben nem akar jajgatni, lelassítva pedig ez a mozgás szinte kivitelezhetetlen. Én azonban ilyenkor nem éreztem semmit. Utána hosszú hónapokig kemény munka következett. Mindketten elég sok régi énképünk állapotán mentünk végig. Bizony nem mindegyik volt kedvünkre való. Olyan történetekkel szembesültünk újra, melyeket az id nem gyógyít meg (hiszen a szellem számára nincs id), s melyeket magunknak kellett megoldani és elengedni. (Ekkor értettem meg, hogy a pszichoanalitika, ez a viszonylag fiatal tudomány, mennyire gyerekcipben jár, s ezen megállapításomért itt kérek bocsánatot mindazoktól, akik legjobb tudásuk szerint próbálnak segíteni a lelki betegeken.) Azok a tapasztalatok, melyeket ekkor szereztünk, véleményem szerint nagy hatással voltak ránk, én személy szerint Isten ajándékának tekintem, hogy ezt a munkát, mely kizárólag saját szellemem érdekeit szolgálta, itt a földön ilyen rövid id alatt elvégezhettem. Ekkor nyílt rá lehetségem, hogy megismerjem magam nem csak abban, aki vagyok, hanem abban is, aki voltam és leszek. Azóta jobban megértek másokat. Azóta tudom, hogy a reinkarnáció nem azt jelenti, hogy élt valaha egy ember, aki meghalt, s most én vagyok az, hanem élt valaha egy ember, aki ugyanabból a szellembl öltött testet, amibl most én, vagyis mondhatom, hogy én vagyok az, de valójában egy másik rész vagyok, ugyanis kétszer sosem ölt testet teljesen ugyanaz a rész, és vannak ugyanabban az idben párhuzamos testöltések is. Ezért lehetek jobb vagy rosszabb vagy egyszeren más. Ezért mindig csak önmagam vagyok, de benne vagyok a saját teljességemben (akár tetszik, akár nem). Ez a tudás megóv attól, hogy régen élt híres vagy hírhedt személyekkel azonosítsam magam, hogy skizofrén módon képzelegjek magamról, hogy túl- vagy alul értékeljem magam.

A 2000-es évek elején nagyon sok ülést és íróórát tartottam, naponta többször, gyakran éjjel is. Fontos tudni, hogy tiszta szellem soha nem dolgoztat egy médiumot másfél óránál tovább folyamatosan, mert az károsíthatja a médium idegszféráját, ezért ha a napi munka fontossága többet kíván, szüneteket iktatnak be, például elküldenek fzni, enni vagy sétálni, hogy kibillentsenek a transzállapotból. Még kórházi tartózkodásom idején megtanították az elválást, ami elég fájdalmas dolog, hiszen ers érzelmi kötdés alakult ki bennem azok iránt, akik körülvettek a szellemvilágból. Mivel minden tudatmódosult állapot a függség veszélyével jár, igen csak rá lehet szokni a szellemvilággal való kapcsolatra is. Szellemi segítim ezért már a kezdetekkor megtanítottak arra is, hogy ne odaát akarjak lenni (semmilyen "nemes cél" érdekében), hanem itt a földön, s ezért a mai napig hosszabb rövidebb ideig "pihentetnek", s ez megvéd attól, hogy egy álomvilágban éljek. A legtöbb médium bukása abból ered, és ezt szintén tapasztalatból tudom, hogy átlépi a hatáskörét, hogy minél többet hozzon ki magából, mert érzi a lehetséget, hiszen a testtl független tudat számára nincsenek korlátok, s ez jó érzés. Így azonban elbb-utóbb a szellemvilág rabszolgájává válik, s mivel Isten nem tart rabszolgát, elbb-utóbb talál magának olyat is, ki dolgoztatja, ami testi és lelki betegségekhez vezet. Mi a munkánk során, bármilyen sr volt is a tapasztalás, csak olyan dolgokat fogadtunk el, melyek nem voltak idegenek a mindennapi emberi élettl, s hogy úgy mondjam józan ésszel is értelmezhetek voltak. Felkészülésem másfél évében például vegetáriánus voltam (azt hiszem akkor arra volt szükségem), amikor azonban teherbe estem a mtétem miatt igen legyengült testi állapotban, segítm (ha akarod rangyalom) azt mondta, menjek el a boltba, vegyek csirkemellet és fzzek magamnak belle levest. Ez elég megdöbbent, ha valaki ideológiákban hisz, és bár az a szellemvilág, amit én megismertem, tisztel minden életet, legfontosabbnak az emberi életet tartja, ami azt is jelenti, hogy bármit megehetsz, ha megmented vele egy ember életét. Fontos volt továbbá megértenem, hogy nem jó médiummá kell lennem, hanem élnem kell a magam mindennapi életét, és azzal a tudattal kell élnem, hogy bármikor vége lehet a médiumi munkámnak, s ez épp olyan természetes, mint hogy most kapcsolatban vagyok a láthatatlan világgal. Ha nem így viszonyulnék ahhoz ami van, kiszolgáltatottá válnék, vagyis befolyásolhatóvá. Médiumitásom els három éve lényegében arról szólt, hogy ezeket a dolgokat megtanuljam - sok meglepetéssel. Énképeim (korábbi testöltéseim) között voltak például úgynevezett ismert emberek, kiknek utána lehetett olvasni életrajzokban, lexikonokban, mivel vajmi keveset tudtunk róluk, legalább is olyan aprólékosan nem ismertük ket, ahogy transzállapotban átéltem életük legfontosabb pillanatait. Hol tragikus, hol mulatságos volt tapasztalni, hogy ezekrl az emberekrl, mint utóbb kiderült, valóban feljegyeztek olyan történeteket a kortársak között terjeng pletykaként vagy történelmi dokumentumokon alapuló feltételezésként, amik teljes azonosságot fedtek fel az általam velük (vagy bennük?) átéltek és a leírtak között. Ha ezeket a történeteket korábban is ismertem volna, talán hiteltelennek tnt volna önmagam eltt is a saját médiumitásom. (Így csak mások eltt tnt annak.) Aztán megtanultam közvetíteni más lelkeket is, akik nem az én szellemembl valók voltak.(Igazából ez tekinthet médiumitásnak, a saját énekkel való kapcsolat csak a tudat feletti megismerése.) A szellemvilágból érkezett (és nem megidézett!) lelkek között akadtak olyanok, kiknek neve furcsának, kitalációnak tnt, s nem hittük, hogy éltek. Utánanéztünk, léteztek. Jártak ott, ahol szellemi vezetink mondták, s tették amit. (Csak "belülrl" minden egy kicsit más.) Közben látómédium is lettem. Ezt nem akartam tudomásul venni, mert azt hittem, hogy az a látó, aki a testet át-látja, például betegségeket, aurát lát. (Ebbl te is láthatod mennyire botcsinálta médium vagyok.) Késbb megértettem, hogy én a lelket látom a testben, azt amit érez, azt amit gondol, azt amit akar, szóval ami az ember valójában. Nem szellem-alakokat látok, hanem élket, ahogy író- és beszélmédiumként sem hangokat hallok, ugyanis nem szoktam hallucinálni. Ha közvetítek, egy erteret érzékelek, mintha húzna valami, és ezen a csatornán keresztül fogom fel mindazt, amivel kapcsolatba kerülök. Médiumi munkám során transzmédiumként is dolgozom. Ez nem azt jelenti, hogy transzban közvetítek, hanem hogy létezik számomra olyan állapot, amelyben "testen kívül" vagyok, tehát "kilépek" a testembl, és ilyenkor a tér és az id korlátain átlépve tudok közlekedni. A száz százalékos transz azonban igen ritka, munkám során csak néhányszor fordult el, s rendkívüli esetekben, ha a munka fontossága szükségessé tette, ez ugyanis veszélyes, és akár a médium halálával is járhat. Küls szemlélként nem látnál mást, mint hogy fekszem az ágyon, s esetleg azt tapasztalnád, hogy a légzésem lassabb lesz. (Aki jógával foglalkozik, valószínleg ezt jobban érti, mint én.) Az életfunkciók lelassulnak, látványos változás nincs, de könnyebbé válik a testem. (Eleinte közvetítésekkor lemértem magam, és egy hetven perces ülés után három-négy kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, mint közvetlenül eltte, aztán egy fél óra múlva helyreállt az eredeti súlyom!) Transzmédiumi munka közben az ágyon fekszem és kilépek a testembl. Az els alkalommal nagyon furcsálltam, hogy egy vastag "kötelet" viszek magam után gondosan föltekerve, s abból eresztek le, ahogy haladok, aztán fél úton jöttem rá, hogy ez valószínleg a "köldökzsinór", amin keresztül fenntartom az életfunkciókat, szebb nevén az életszalag. Ilyenkor át tudok menni bármin. (A buddhisták még biztos sokat tudnának mesélni nekem.) Visszagondolva úgy emlékszem, ilyenkor meg tudok változtatni lelki történéseket, vagy meg tudok mutatni valamit, amit kell, vagy jeleket tudok hagyni.

Mindez azonban egyszer feladatnak tnik a visszatéréshez képest. Ha csak elgondolod is a végtelen szabadságot, szerinted milyen érzés utána egy kulcslyukon át bepréselni magad egy másfél méterszer fél méteres cellába, hogy aztán ki tudja meddig abban élj, vagyis visszatérj a testbe? Én sírni szoktam. Nagy kétségbeesés szokott úrrá lenni rajtam, míg el nem fogadom újra Istent. Ennek a munkának az a kockázata, hogy sem a mások szeretete, sem a munkám iránti elkötelezettség, sem azok a dolgok, melyeket értéknek tartok, nem tudnak visszahozni ilyenkor abból az állapotból, ami odaát van. Ha a médium transzállapota eltt nem jutott el az önfeladásnak a megfelel szintjére, bármilyen tökéletes képzésben részesült is minden másban, el fogja szakítani az életszalagot és a teste meghal. Vagyis minél nagyobb dolgot akarsz tenni, annál kevésbé vagy alkalmas médiumnak. Én magamra nézve azt tartom járható útnak, hogy mint ember egyre teljesebb életet éljek, hiszen csak mint ember végezhetem el azt a szellemi munkát, melyre a Lélek tapasztalása vezetett. Sok kudarcot, keserséget és bajt kerültem el így. Fontosabb kérdésekben soha nem fogadtam el, amit a szellemvilág mondott, és saját szellemi vezetim megkerülésével közvetlenül Istenhez fordultam, hogy megvizsgáljam a közlemény tartalmát, vajon nem értettem-e azt félre, s ezért nem cselekszem-e rosszul. Isten minden lélekkel közvetlenül is kapcsolatot tart, nem kellenek közvetítk hozzá, a közvetítk munkája csupán egy lehetség, amely segítségedre lehet, de nem ment fel a saját munkád alól, ahogy választásaid következményei alól sem. 

Médiumi munkám harmadik évében, 2003-ban, a Lélek közlése alapján módom lett arra, hogy a Névtelen Szellem tanításait tematikus sorrendben könyvek elkészítéséhez közvetítsem. Megbízatásom egy hét kötetes sorozatra szólt, melyhez csupán a könyvek címeit kaptam meg szellemi vezetimtl, s mikor egy-egy könyv elkészítéséhez elérkeztünk, írómédiumként megkaptam a fejezetcímeket. Ilyenkor tíz héten át heti egy ülést tartottunk, s a beszélgetésekbl készült a könyv. A sorozat kiadását 2009-ben befejeztük, hogy a következ, folytonosan megújuló feladatainkkal továbbléphessünk. Ennek a folyamatnak a része a honlapunkon olvasható Kérdezd a médiumot válaszainak közzététele, videóinkon imák, hangterápiás gyakorlatok, szellemi magyarázatok és biblia-értelmezések közvetítése.

Az én munkám valójában láthatalan. Nem csupán azért, mert a láthatalannal dolgozom, hanem mert számomra is beláthatatlan módon a változás folyamatában újabb spirituális kapcsolatok, szellemi tartalmak tárulnak fel elttem. Eközben nem élek másként, mint bárki más. Ugyanúgy járok dolgozni, pénzt keresek (nem a médiumitással), ugyanúgy jelen vagyok az élet vidám és szomorú helyzeteiben, mint te, csupán a nézpontom más. Az én családom is szokott ebédelni.

Kis Zoltn krvezet, knyvkiad

Zoltan1961-ben születtem Békésen. Mivel édesapám rendrségen dolgozott, református szüleim nem kereszteltek meg, nem jártam hittanra. Ha kérdezték, sokáig pogányként határoztam meg magam. A mai napig bven vannak hiányosságaim vallási ismeretekbl. A gimnázium elvégzése után a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Mszaki Fiskolára jelentkeztem mszer-automatika szakra. A felszínre kerül félelmeim legyzéséhez a fiskolai idkben a karate különböz stílusirányzatainak a megismerésébe kezdtem (shotokan, kyokushin, all-style), és abban is a legjobbat kerestem. 1984-ben végeztem villamos üzemmérnökként. Mint friss diplomás egy évig dolgoztam a szakmámban, de szabadabb életre vágyva 1985-ben kiváltottam a vállalkozói igazolványom, és egy vendéglátó üzletet nyitottam a Velencei-tó partján, azóta is abból élek. Az új munka új életformát hozott, és én kihasználtam mindent, amit lehetett, ittam, buliztam, szórakoztam. Sok mindent megtapasztaltam és sok mindenkit megismertem így, és különösebb erfeszítés nélkül eltöltöttem ebben az állapotban 12 évet. Kkemény materialistaként könny volt ez az élet, hiszen a dolgok nyilván kívül, tlem függetlenül történtek - gondoltam akkor - és csak azért tartoztam számadással önmagamnak, amirl elfogadtam, hogy az én hibámból történt. Lelkiismeretes embernek tartottam magam, de most már tudom, lelkiismeretem csak annyit jelezhet, amennyit megengedek neki.

Mindig a dolgok lényegét kerestem, hogy mi miért van, hiszen mindenre kell, hogy legyen magyarázat. A családomban elforduló súlyos betegségek, a könnyed élet monotonitása, az évek múlása, fokozatosan tolt a világ mködése lényegének a megismerése felé. Olyan nincs, hogy ne legyen magyarázat arra, hogy az édesanyám teljes szellemi épségben, testi bénultságban, bepelenkázva fekszik, és az édesapám teljes testi épségben, szellemi bénultságban járkál. Elindultam hát megváltoztatni azt, ami nekem nem tetszett. Elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot. A megtanított technikákat nem alkalmaztam, hanem "csak" megöleltem gondolatban azt, akit szerettem. Késbb, akit nem szerettem, azt is megöleltem, így véve rá magam arra, hogy ne utáljak annyira bizonyos embereket, akik nem úgy cselekedtek, ahogy én akartam. Próbáld ki egyszer gondolatban megölelni azt, akit nem szeretsz! Nehéz feladat, ugye? Megtapasztaltam milyen, mikor egy szeretett ember hal meg a kezeim között. Istenem, miért? - kérdeztem. Át kellett gondolnom az élet lényegét, értelmét. Azaz átgondoltam volna, de nem volt mit, így hát elindultam megkeresni. A "másvilágban" való hitem megváltozása nagyon egyszeren alakult. Kezembe kerültek párbeszédek, melyekben ember beszélt szellemmel. Megvizsgáltam, mit mond, mit tud a szellem, és összevetettem azzal, mit ember képes mondani. Tanulság: ember ilyet nem tud mondani ismeretinek korlátainál fogva, tehát szellemvilág létezik. Hurrá! No, de mit kezdjek ezzel? Megvan! A szellemvilágtól megtanulhatok olyan bölcsességeket - hiszen egyes nyilatkozatok tartalmaznak ilyeneket -, amiket fel tudok használni földi életem megértéséhez, és ha van tovább is, akkor az külön jó, mert már most lehet helyezkedni egy-egy jobb pozícióra odaát. Megvan már mit kell keresnem: a legbölcsebbet, a legmagasabb szintt, ami odaátról jön. Elkezdtem keresni, ki foglalkozik ilyenekkel. Ekkor ´97 tavaszát írtuk. Eljutottam egy spiritiszta egyesületbe, ahol eladásokat is tartottak. (Azóta már megsznt.) Megkértem ott egy bennfentest, mutassa meg nekem a szerinte legmagasabb szint szellemi tanításokat, amik megvannak nyomtatásban. Odavezetett a könyvespolchoz, végigmutatott vagy harminc köteten és azt mondta: "Talán a Névtelen Szellem." Késbb megtudtam, azért névtelen, mert nem kívánja magát megnevezni. Te döntöd el, hogy ki . Fölnyúltam a polcra, levettem a cím szerint engem leginkább érdekl három kötetet. És elkezdtem olvasni. És olvastam, olvastam megállás nélkül. Mikor elolvastam ket, hoztam a következket. Minden helyreállt, minden megvilágosodott. A közel harminc kötetet átolvasva minden kérdésemre választ kaptam. Tökéletesen logikus szellemi, anyagi törvényleírásokkal, tökéletesen logikus, törvényekbe ill lelki folyamatok leírásaival. Minden mindennel összefüggött és nem tudtam belekötni semmibe, pedig egész addigi életemben mindig és mindenben a hibákat kerestem, és persze találtam is. El tudod ezt képzelni? Találtam valamit, ami tökéletes. Mikor kezembe került a Szellem, er és anyag cím szellemi közlemény, melynek a társszerzje a Névtelen Szellem, megértettem a teremtés lényegét, és elfogadtam Istent, mint legfbb Szeretetet, Bölcsességet és Ert. Mikor az imához és annak leírásához érkeztem, elkezdtem imádkozni, mert megértettem az ima lényegét és hatását. Hát így tértem én meg, így lettem egy tagadó materialistából istenhív, Istenhez imádkozó ember.

A megszerzett tudást az emberiség javára kívántam fordítani, táblázatokat készítettem nagyon bonyolult könyvekbl, hogy az olvasók majd könnyebben megértsék, lineárisan ábrázoltam a lelki testeket és a rájuk jellemzket a Névtelen Szellem kötetei alapján. Mondanom sem kell, nem volt nagy sikerem velük a spiritiszta "szakmában". Ez nem vette el a kedvemet, mert úgy gondoltam, nagyra vagyok hivatott, és elkezdtem tanítani a megtanultakat. Semmilyen alkalmat nem hagytam ki, hogy ne szórjam szét a frissen szerzett bölcsességet, és mivel azt is tapasztaltam, hogy több ember is, kinek könyvespolcán sorakoztak az általam újonnan felfedezett szellemi kinyilatkoztatások, nem érti és nem éli azokat, ezért elkezdtem keményen dolgozni magamon, hogy én ne ezt a csoportot gyarapítsam. Most visszagondolva vicces a dolog, hiszen kitaláltam magamnak egy ideális embert, akit én jónak képzeltem el, és hozzákezdtem a megvalósításához. Az újkori szellemi kinyilatkoztatásokon kívül, melyek Magyarországon jöttek le az 1800-as évek második felétl, és melyek médiumai Adelma, Eszter és Antal voltak, még rengeteg egyéb spiritiszta mvet, közleményt olvastam el és elemeztetem 1997-tl 2000-ig. Szinte minden szint, rend és rangú szellemi nyilatkozatot elolvastam, amihez hozzá lehetett férni, még külföldi spiritiszta körök munkáit is. Ha most megkérdezed, hogy honnan lehet tudni, hogy milyen szintrl jön egy nyilatkozat, csak azt tudom mondani, meg kell érezd. A mai tudásommal azt mondom, hogy ne mint ember vizsgálj, mert neked nem biztos, hogy van rá három éved, hogy csak ezzel foglalkozz, és utána még három, amiben a vezet szellemeid képeznek erre, de Isten elvezet az útvesztkben, és pontosan oda juthatsz, ahova én. Ma már én is sok mindent másképp csinálnék, de akkor és ott még nem tudtam, mit csinálnék másképp. Ma már nem szeretnék próféta lenni, de az 1997-98-99-es években tudatosan készültem a prófétaságra. (Kicsit szégyellem ezt bevallani, de így volt.) Testi kísérleteket is végeztem magamon, így dolgoztam például kánikulában három napon keresztül étlen-szomjan, napi tizenhat órát. Mikor láttam, hogy mködik a dolog, hiszen normális esetben már a mentnek kellett volna elvinni, abbahagytam. Nem szenvedtem, de nem láttam értelmét tovább feszíteni a húrt. Késbb az ingázást is megpróbáltam, az is mködött, de szokásom szerint azt is túlzásba vittem, és amikor már majdnem minden apróságért az ingához nyúltam, akkor megéreztem a veszélyét és abbahagytam. Kerestem a kapcsolatot, de médium nem akartam lenni, próféta annál inkább, aki jól megmondja az embereknek, hogy mit kell csinálniuk. Ez tetszett nekem. Azt találtam ki, hogy Isten erre a feladatra készít fel engem. Az anyag szaporodásának, a szellemi anyag materializációjának bizonyítására egy fizikai kísérletet találtam ki, amelyet laboratóriumi körülmények hiányában otthon kezdtem el végezni, és amely terveim szerint a Központi Fizikai Kutató Intézetben folytatódott volna. Az ismerseim, kik eltt már leszerepeltem prófétaként, hiszen rajtuk gyakoroltam, még hülyébbnek néztek, mikor már titkos kísérleteket is folytattam. Szerencsére egyedül éltem, és szentül meg voltam gyzdve, hogy egyedül is fogom leélni az életem, hihetetlen nagy bölcsességben. Azért kerestem a kiugrási lehetséget, hogy mindenki számára megismertethessem azt a bölcsességet és szellemi tudást, amit én elérni véltem a Névtelen Szellem könyvei által. Visszatérve a spiritisztákkal való kapcsolatomra, az újkori szellemi tanítások mellett az ószövetségi idk és Krisztus idejének tanításai is érdekeltek, hiszen ezek egymásra épültek. Így jelentkeztem a Bibliát vizsgáló spiritiszta körbe, ahol kérdéseket tehettünk föl a szellemvilágnak a Biblia egyes fejezeteinek a végigolvasása után. Mint feltnt üstököst a spiritiszták hamar maguk közé fogadtak. Önmunkálkodó körbe is jelentkeztem, hogy minél gyorsabban tudjak fejldni. A külvilág felé a jó ember képét igyekeztem mutatni. Pénzt adtam, ha kértek. Segítettem ahol tudtam, osztogattam fnek-fának. Arra dolgoztam, hogy jó képet alakítsak ki magamról, azt hittem, ha jó ember vagyok, szeretni fognak. Ma már tudom, becsaptam ezzel magam, de nem csak magam, hanem másokat is, akik miután szellemi képzésem folytán "megjött az eszem", és már nem akartam végletesen "jó" lenni, haragudtak rám, hogy már nem kapnak tlem. ´97 nyarán a szellemi munka pozitív következményeként letettem a 14 éves korom óta szívott cigarettát, nem ittam többé, szeszes italt sem árultam tovább az üzletemben. Nem azért mert nem illett, hanem azért, mert mindezeket nem kívántam már. ´97 szén újra találkoztam Ágnessel, régi ismersömmel, aki akkor jött ki a pszichiátriáról. Tapasztalatból tudtam, hogy a letámadás nem helyes, így óvatosan próbáltam átadni neki az általam követett szemléletet. Nagyon sokat beszélgettünk, és volt az egyedüli, akivel a szellemi fejldésem problémáit megosztottam. Hasonlóan mködtünk mind a ketten, így jól megértettük egymást. Ezzel párhuzamosan egyre mélyebben ástam bele magam az önképzésbe. Ahogy telt az id, a lakásomban az idsebb spiritiszták és médiumuk segítségével egy önmunkálkodó beszélget kör alakult, ahol a Bibliáról beszélgettük, megérzéseinkrl és megéléseinkrl. Itt egészen a körvezetségig küzdöttem fel magam. (Ágit soha nem vontam bele ezekbe a dolgokba, járta a maga útját.) Hamarosan a körömnek új önjelölt médiuma is akadt, akivel elkezdtem külön üléseket tartani. Közben Ágnessel 1997 és 2000 között egészen mély szellemi kapcsolatunk alakult ki, boldog voltam, hogy is elfogadja az általam dicsített szellemi tanításokat, st nem csak elfogadja, hanem próbálja élni is. Neki gyorsabban ment elfogadni Istent, mint nekem. Boldogságom és tanítói büszkeségem csak akkor kezdett féltékenységgé válni, mikor az enyémnél tartalmasabb kivonatot készített egy nagyon magas szint könyvbl. Akkor még nem tudtam, hogy én mint ember csináltam, amit csináltam, benne pedig a Lélek dolgozott mint médiumban, tehát esélyem se volt versenyezni vele. Ágnest 2000 szén megmtötték. Láttam rajta a halálfélelmet és kinevettem, mikor úgy búcsúzott el tlem, mint akit a halálba visznek. Ma már szégyellem magam ezért. Akkor még nem tudtam, hogy a szellem ugyanabba a testbe egy életben több lélekrészét is leküldheti tapasztalni, illetve egy feladatot elvégezni a földre. (Így történt ez Eszter médium esetében is, aki a Névtelen Szellem könyvek médiuma volt a 20. század elejétl.) Mikor Ágnes felébredt, már nem az az Ágnes volt, kit addig ismertem, de ezt én nem vettem észre, mert a küls forma nem változott. Ágnes elkezdett írni mint médium, és elkezdtünk ülésezni. Innen felgyorsultak az események. Minden addigi tapasztalatom, amit a szellemvilággal kapcsolatban szereztem, azt mutatta, hogy a rajta keresztül megnyilatkozó szellemi vezetk Isten elkötelezett szolgálói. Egyszer csak azt mondta Ágnes: "Szedd össze a holmid, és költözz át hozzám!" Én, aki mindig szabad voltam, és én mondtam meg, ki hova menjen, nagyon megdöbbentem ezen. "Különben kimaradsz valamibl" - mondta Ágnes. Na, ez volt a kegyelemdöfés! Hogy maradhatnék én ki bármibl is? Tudtam, hogy nem az ember beszél belle, azt is tudtam, hogy mennem kell, de nagyon tiltakoztam ellene. Az rendben van, hogy egyféleképpen gondolkodunk, de minek ehhez összeköltözni? A szellemi érdekeim ersebbek voltak mint az emberi tiltakozásom, így önös érdekbl cselekedtem. Költöztem. Most már tudom, csak így lehetett elvégezni azt a munkát, ami ez után következett. Nem is emlékszem pontosan, hogy mi történt az alatt a pár hónap alatt, amíg az intenzív képzésünk folyt. Ülés ülés után, tapasztalat tapasztalat után. Rengeteg szellemmel beszéltem és mindig olyannal, akivel az akkori fejlettségem szerint szükséges volt. Így fejldött a médium és a körvezet együtt. Miután megbizonyosodtunk Isteni vezetésünkrl, teljesen rábíztuk magunkat szellemi vezetinkre. Volt, hogy nagyon sokat sírtam. A szellemi tisztulás sok fájó sebet felszakított. Rá kellett döbbennem, nem az vagyok, akinek képzeltem magam. Volt, hogy nagyon sokat nevettünk. Nehogy azt hidd, hogy a szellemvilág faarcú, ájtatos szentek vagy gonosz démonok világa! Ugyanúgy elfordul minden vicces helyzet, mint itt a földön. Mondok egy példát. Volt egy középiskolai osztálytársam, aki halálos betegségbe esett. (Materialista volt, tehát egyáltalán nem hitt a túlvilágban.) Ez abban az idben történt, mikor még próféta akartam lenni. Egyszer elmentem hozzá meglátogatni, és beszéltem neki a halál után várható történésekrl. Meg is halt hamarosan. Évekkel késbb engedélyt kapott, hogy nálunk nyilatkozzon. Cenzúrázás nélkül idézem az általa a médiumon keresztül mondottakat: "Most nagy szarban lennél öreg, ha akkor nem mondtál volna igazat." Volt sok érdekes esetünk is. Egyszer sikerült megnevettetnem egy fakírt, aki amúgy az egyik énképem volt (szellemem része), és aki azzal próbálkozott, hogy kiszorítson engem a testembl. Nem rossz szándékból, hanem mert mint szellem tudta, látta, hogy az az övé is. Cserébe bölcsességet ajánlott nekem, de csak a testem lett volna bölcs, miután a bölcs fakír belehelyezkedik. (Én meg bolyonghattam volna a szellemvilágban.) Nem mentem bele az üzletbe. Mikor egy másik alkalommal visszatért, látott engem nevetni és ez megtetszett neki. Megkért, hogy tanítsam meg t is, mert ehhez még nem ért. Nagyon mulatságos helyzet volt mindkettnk számára. A végére sírtunk a röhögéstl. Közben a lakásomban mköd körnél azt tapasztaltam, hogy a kör médiuma ártó hatásokat közvetít, ezért a tagok biztonsága érdekében megszüntettem a kört. (Tudomásom szerint utána saját akaratukból folytatták a köri üléseket nélkülem, aztán az egész abbamaradt.) Mivel szellemi munkám Ágnessel más jellegvé vált, fokozatosan kiváltam a többi körbl is. Mint írtam, szellemi érdekbl költöztem Ágneshez és ugyanezen érdekbl házasodtunk meg. Isten azt mondta ez jó, és adott nekünk egy gyönyör kislányt ajándékba, hogy ne veszekedjek annyit, mert az önvizsgálattal és tisztulással bizony eljött a nehezen kibírható természetem is. Nagyon meglepett, hogy milyen szakadék van a között, amit képzeltem magamról, és amilyen valójában vagyok. Na, próféta már nem leszek - ezt kénytelen voltam belátni, amikor egyre jobban megismertem magam. De mi leszek akkor? Talán meg kellene próbálni újra hétköznapi emberként élni. Nagy csalódás az embernek az elvárásait, reményeit szertefoszlani látni. Mondok egy példát. Gyermekünk lelkével már a terhesség els idszakától tudtunk beszélni. Fiú volt elz életében, így fiú néven mutatkozott be, és úgy is viselkedett, mint egy fiú. Hónapokig abban a hitben éltem, hogy születni fog egy fiam, aki Isten ajándéka egy önjelölt prófétának, és majd tesz nagy dolgokat helyettem. De mit tesz Isten, a szülszobában, mikor kihozták, hogy elvágjam a köldökzsinórt, egy síró kislányt láttam! Azt hittem, elcserélték a gyereket. Fel voltam háborodva, haragudtam Istenre, amiért ilyen tréfát zött velem. Aztán rájöttem, a hosszú hónapok alatt egyszer sem kérdeztem meg a megszületni készül lélektl, hogy milyen testet készít magának! Ilyen az ember. Nem kérdez, nem vizsgál, tudja, hogy az úgy van. Sokszor értelmeztük félre hasonló okok miatt szellemi vezetink közléseit, de utólag mindig kiderült, az elmondottak helyesek voltak, csak nem úgy, ahogy mi gondoltuk. Hamarosan azt is megértettem, hogy miért tudok elrontani minden addig jól mködt, ha nem uralkodok az indulataimon. Rendelkezem olyan materializációs képességekkel, melyekkel az anyagba bele tudok nyúlni. Íme egy történet. A Velencei-tó felé autóztam. Beállt mögém egy nagy, magasponyvájú teherautó és közelrl követett. Finoman szólva nagyon nem szeretem az ilyesmit. A visszapillantó tükröt kellett figyelnem, mert zavart, hogy olyan szorosan követ. Egyre dühösebb lettem. Egyszer csak láttam, hogy az autóm bal oldaláról, az els kerék fell, egy szürke ködgomolyagszer indult el és hihetetlen sebességgel hátrafelé repült. A következ pillanatban egy hatalmas csattanást hallottam. Mintha a mögöttem haladó sárga ponyvára ráhúzott volna egy óriásit egy láthatatlan kéz. A visszapillantó tükörbe nézve láttam a teherautó sofrjének rémült arcát, amint a féket nyomva lemarad tlem. Szerencsére nagyobb baj nem történt. (Az autóm ártatlan volt, semmi elváltozás nem látszott rajta.) Rájöttem, hogy mit tettem, hogy mire használtam a képességeimet. Nagyon megijedtem, hogy kárt teszek másokban, és rögtön elkezdtem imádkozni. Attól kezdve jobban figyeltem a gondolataimra, megtapasztalva a hatásukat.

2003-ban azt mondták a vezetink, hogy könyveket fogunk kiadni. Megdöbbentett a helyzet, mert már kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy nem kell kiállnom az emberek elé, st, már abszolút nem is volt kedvem hozzá! Különben is, hogy fogok én megfelelni mint kérdez, hiszen a megadott témák némelyikérl csak hallottam, hogy létezik, de nem foglalkoztam vele. Eleinte próbáltam felkészülni az egyes beszélgetésekre. Nagyon izgultam az ülések eltt. Kitaláltam, mit fogok kérdezni, de a Névtelen Szellem viszontkérdésére rögtön megzavarodtam. Vezetink szóltak, hogy nem kell külön felkészülnöm, amit tudnom kell, azt tudom a feladathoz, úgy látszik nem az okoskodó, hanem az érdekld földi ember kérdéseire volt szükség. Egyszer vettem a bátorságot és egyáltalán nem készültem fel gondolatban az elkövetkez ülésre, ugyanis annyira nem tudtam, hogy mit lehet a témáról kérdezni. Utólag meghallgatva talán ez az ülés sikerült a legjobban. Nem görcsöltem rajta, így nem is volt akadálya, hogy meg tudjam kérdezni, amit abban a pillanatban meg kellett. Nem tudom, a késbbiekben mi lesz a feladatunk, de ami van, az is sok érdekes, izgalmas tapasztalással jár, noha a családom magánélete semmiben nem tér el az átlagemberétl. Ugyanúgy akadályoznak és próbálnak bosszantani az arra hivatottak, és ugyanúgy segítik az életünket az arra hivatottak, mint másoknak. Neveljük a gyermekünket, sírunk, nevetünk, hibázunk, tévedünk, sikerélményeink vannak. Befizetem az adómat (akkor fleg sírok). Az ismerseim szemében már nem vagyok olyan vicces gyerek, mint voltam. Ez persze csak annyit jelent, hogy már nem erlködöm annyira, hogy szeressenek.

Egytt

Sara2000 szeptemberétl élünk és dolgozunk együtt. Budapesten lakunk. Sára lányunk 2001 augusztusában született. Szellemi munkánkat a spiritizmus egy sajátos fajtája, az evangéliumi spiritizmus szabályai szerint végezzük, amelynek két legfontosabb ismertetje, hogy nem foglalkozik szellemidézéssel, és csak olyan tanításokat fogad el a szellemvilágból, melyek összeegyeztethetek az evangéliumok tanításaival. Az általunk megismert és közzétett gondolatok a keresztény, zsidó, buddhista és más vallások "természetfelettirl" szóló közös világképére épülnek, de nem foglalják magukba az egyes vallások szabályrendszerét, liturgiáját, formai kötöttségeit és elvárásait, kizárólag a megismerésen és az istenhiten alapuló tudást helyezik a középpontba. Felekezeten kívüliek vagyunk. Nem vagyunk tagjai semmilyen egyháznak, gyülekezetnek, szellemi iskolának, spiritiszta körnek. Nem foglalkozunk ezoterikával, jóslással, asztrológiával, feng shui-val, mágiával, és nem gyógyítunk. Amit mi kínálunk csupán egy lehetség, de van más út is.